 |
| Az 1921-ben megjelent illat, mindmáig az egyik, hanem a legismertebb illat a világon |
Ha megkérek valakit, nevezzen meg néhány klasszikus illatot, hiszik vagy sem, a legtöbben mindössze egyet tudnak mondani: CHANEL 5. Ennyi. Nem hibáztatok én ezért senkit, de ami azt illeti, kísérteties párhuzamot vélek felfedezni az öltözködés-, és az illatműveltségünk között. Nem nagyon örököltünk e téren sem, vagy amit igen, az nem igazán képezi részét az egyetemes illatkultúrának. A rendszerváltás után elárasztottak bennünket a tömegtermékek, majd az igényesség látszatával játszó „divatparfümök” igyekeztek hódítani. Sikerrel. Nem véletlen az imént említett párhuzam, mert, ahogy az öltönyök esetében a címke alapján értékelünk, bizony itt is erősen hajlamosak vagyunk arra, hogy a tartalom, vagy a konkrét illat helyett inkább a parfüm márkákhoz társított illúziót, a mesterségesen felépített presztízst vásároljuk meg. Nem arról van szó hát, hogy olcsó illatokat használunk. Dehogy. Viszont jártasság hiányában ki vagyunk szolgáltatva a márkamenedzserek zsonglőrködésének, az imázskommunikáció trükkmestereinek. Tetszik vagy sem, a legtöbben egy évi 1500 milliárdos iparág játékszerei vagyunk, akiket orruknál fogva vezetnek. Évente körülbelül 700 új parfüm kerül piacra, melyek többsége nem valamilyen művészi alkotófolyamat ragyogásában, hanem a nyereségérdekelt marketing árnyékában születik. Az eladhatóságot támogató eszközök között kiemelt helyet kapnak a jól csengő sztárnevek, vagy divatházak emblémái. A legtöbb ilyen parfümnek az érintett névhez legfeljebb annyi köze van, hogy rákerült az üvegre. De engem személy szerint nem az zavar leginkább, hogy mi van az üvegen, hanem az, ami benne van. Akárcsak a tömegkereslet kiszolgálására szakosodott konfekció öltönyök esetében, ahol jól csengő címke mögött a gépi tucatmunka, a műanyag és a ragasztó határozza meg a tartalmat, a mainstream parfümök struktúrájának is leggyakoribb jellemzője a szintetikum. Pontosabban a gyenge minőségű szintetikum. És ez nem minden. Talán azt hitték túlzok, amikor a trükkmesterek és a zsonglőrködés kifejezéseket használtam korábban, de az igazság az, hogy ritkán vetemedek ilyesmire, és természetesen ezúttal sem erről van szó.
 |
| Az illatpiramis |
Anno stratégiai tervezőként, az ügyféltől érkező megrendelés legfontosabb elemei között dolgoztam az ún. brieffel. Ez egy olyan leírás, melyben a megrendelő részletesen megadja, hogy törekvéseinek mik a legfontosabb jellemzői. Megfogalmazza benne a termékről, a piacról, a kommunikációról szóló tudnivalókat, meghatározza ezen kívül az alkotás és tervezés szabadságát gátló olyan tényezőket, mint például a költségvetés, de akár a kötelezően használandó szempontokat, motívumokat is.
 |
| Egy óriás illatgyártó, a Givaudan S.A egyik üzeme |
Hasonlóképpen, amikor L'Oréal marketingesei a vállalat tulajdonában lévő Giorgio Armani márkához, vagy a PROCTER & GAMBLE-nél a Hugo Boss parfümökhöz kapcsolódóan úgy döntenek, hogy új illatot dobnak piacra, adnak egy briefet az egyik „alkotásra” specializált óriáscégnek, ahol a bérmunkában dolgozó parfümőrök egyebek mellett joghurtot, mosóport, és hasonló termékeket illatosítanak. Utaltam már rá, hogy a minőségi alapanyagok használata nincs jó viszonyban a profithatékonysággal, de nincs jó viszonyban az eladhatósággal sem. Vagyis a megrendelés minden valószínűség szerint megnyerő, de eladható árú parfümre szól. A minőségi alapanyagok hanyagolásán túl, ezt többnyire úgy lehet megoldani, hogy tudatosan kihasználják azt az alapigazságot, miszerint „egy találkozás során az első benyomás a legfontosabb”. Így születnek sorra az úgynevezett fejillattal hódító kreációk. A legtöbb ember ugyanis néhány szippantás után választ, tehát ebben a fázisban kell ügyesnek lenni, megfogni a vevők orrát, és megnyitni a bukszájukat. Aki azt gondolja, hogy erre hosszú távon úgysem lehet építeni, mert a vásárló rájön a turpisságra, az téved. Minthogy a többségnek halványlila illata sincs arról, hogyan is kellene működnie egy parfümnek, így a legtöbbször nincs csalódás. Főleg, ha figyelembe vesszük, mint ahogy a legelején utaltam rá, hogy egyébként is sokszor az illúziót, a mesterségesen felépített presztízst vásároljuk meg.
Ide kívánkozik még egy fontos gondolat: természetesen a designer parfümök terén előfordulhatnak és elő is fordulnak minőségi kreációk, üdítő kivételek, de hangsúlyozom, kivételek. Akit komolyan érdekel ez a téma, az számtalan nemzetközi szakírótól olvashat részletes elemzéseket, itt az interneten is…
Mostanra biztos azt hiszik niche parfüm rajongó vagyok, pedig nem igazán. Egyszerűen csak arról van szó, hogy megfertőzte a gondolkodásomat az a fajta tartalom centrikusság, melyet úgy vélem, az élet minden területén igyekeznünk kell magunkévá tenni. Hogy tudatosan, vagy még inkább, stílussal éljünk.
 |
| Nincs úriember, aki itt nem érzi jól magát |
 |
| A híres James Bond illat |
rajongó, talán ezért is választottam a széles Trumper kínálatból egy olyan illatot, amely közelebb áll hozzám: ez a Sandalwood. A valódi szantálfa ritka és értékes illat, melynek előállításához, mint most már tudjuk, általában szintetikus, vagy gyenge minőségű alapanyagot használnak. Nem így a Trumper - a cég az indiai Maiszuriból szerzi be parfümjéhez a legmagasabb minőségű szantálfát. Nos, erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a tartalom szerint okosabb választani. És tudják mennyivel kerül többe ez a különbség? Ha a Hugo Boss-szal hasonlítom össze, az 50 milliliteres kiszerelés esetén 3120,- forinttal.
 |
NEROLI, az igazi parfümök első hazai képviselője, a Régiposta utcában |
Azoknak, akik téli, vagy nyári illatot keresnek -minthogy sokszor kérik tőlem, hogy beszéljek ilyesmiről-, szeretném elmondani, hogy legjobb tudomásom szerint a komoly szakemberek, még a nemek szerint sem szeretik kategorizálni az illatokat (mondjuk ezt én túlzásnak tartom), nemhogy évszak szerint. Az évszak szerinti jelzőket az utca embere, vagy éppen a drogériák vélhetően igen képzett eladói „ráolvassák” az egyes illatokra. Valójában nincs is ilyen kategorizálás. Van viszont az illatok terén olyanfajta megkülönböztetés, mint a boroknál, vagy a pezsgőknél az édes és a száraz jelleg. Itt az alacsonyabb, „édes” kategóriát pl. a gyümölcsös illatok jelentik. De akik csak most ismerkednek a minőségi parfümök világával, azokat szeretném megnyugtatni, mert az üzlet tulajdonosa, Csöndes Áron, mint a téma első hazai képviselője, igazi küldetésének tekinti illatkultúránk fejlődését, ezért üzletében kiemelkedő szakértelem és odafigyelés várja az érdeklődőket.
 |
| Lorenzo Villoresi, a híres firenzei parfümör alkotásai is megtalálhatóak a Nerolinál |
Záró gondolatként, hadd mondjam el, azért tartottam fontosnak mindezt leírni, mert úgy gondolom, hogy sokszor nem a valódi stílusunkban élünk, hanem valamilyen „kényszerstílusban”, mert úgy érezzük nem engedhetünk meg magunknak jobbat. Pedig ez nem igaz. Az élet apró finomságait, és az azokban rejlő többletet felfedezni, magunkévá tenni, nem a pénzen múlik elsősorban, hanem azon, hogy többet lássunk a világból, mint amit általában mutatnak nekünk. Reménykedem abban, hogy ezzel a bejegyzéssel néhány embernek sikerül segítenem, hogy ebben a műanyag világban egy apró lépéssel közelebb kerüljön valamihez, ami igazi…
TOVÁBBI FOTÓK ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK A FACEBOOKON »
TOVÁBBI FOTÓK ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK A FACEBOOKON »
