Koós Viktor, a barokk hangszerkészítés első számú hazai mestere. A Zsámbéki-medence szélén, egy kis faluban, Tinnyén él és dolgozik. Műhelye a település hajdani első kúriája, melynek atmoszférájában szinte kézzel tapintható a fiatal mester személyiségének kifinomultsága.
A félkész hangszerek és megannyi érdekes szerszámon túl, az egyik falon kitüntetett helyen, méltósággal pihen egy igazi keménykalap, a gentleman ruhatár különleges szimbóluma. Nem véletlenül. Koós Viktor nemcsak munkájában, de mondhatni megjelenésében is historikus értékrendet képvisel. Hű ahhoz az örökséghez, amit az 1700-as, 1800-as évek nagymesterei hagytak hátra. Megjelenése érkezésemkor is harmóniában van a környezettel és az alkalommal egyaránt. Kockás tweed zakót visel világoskék inggel és Burberry mintás nyakkendővel. Lábbelije egy kézzel varrt derby, láthatóan cordovan. Belépek az ajtón és pillanatok alatt hatása alá kerülök a műhely békés, őszinte nyugalmának. A mester körbevezet, majd előkerül a finom kézműves sör, amit különleges, spreewaldi feketeagyag kupából fogyasztunk, miközben beszélgetni kezdünk…
 |
| Fotó: Erdélyi Gábor |
A félkész hangszerek és megannyi érdekes szerszámon túl, az egyik falon kitüntetett helyen, méltósággal pihen egy igazi keménykalap, a gentleman ruhatár különleges szimbóluma. Nem véletlenül. Koós Viktor nemcsak munkájában, de mondhatni megjelenésében is historikus értékrendet képvisel. Hű ahhoz az örökséghez, amit az 1700-as, 1800-as évek nagymesterei hagytak hátra. Megjelenése érkezésemkor is harmóniában van a környezettel és az alkalommal egyaránt. Kockás tweed zakót visel világoskék inggel és Burberry mintás nyakkendővel. Lábbelije egy kézzel varrt derby, láthatóan cordovan. Belépek az ajtón és pillanatok alatt hatása alá kerülök a műhely békés, őszinte nyugalmának. A mester körbevezet, majd előkerül a finom kézműves sör, amit különleges, spreewaldi feketeagyag kupából fogyasztunk, miközben beszélgetni kezdünk…
Emlékszik olyan impulzusra ahol a megjelenés iránti érdeklődése fordulópontra került?
Ez a fajta szemléletem kialakulása, sokkal inkább egy folyamat eredménye volt nálam, amelyben a családi háttér, a szakmai pályám, és a számomra komfortérzetet nyújtó körülmények felismerése mind kifejtették hatásukat… mint apró építőkockák, melyek egymás mellé kerülve formát adtak a „világnak”, amelyben önmagam lehetek, amelyben élni szeretnék. Édesanyám tanár, édesapám elektrotechnikai műszerész, nem voltunk különcök, de egy egészséges szinten mindig fontos volt családunkban a megjelenés. Mondhatom úgy, hogy a kulturális értékek iránt nyitott környezetben nevelkedtem.
 |
| Fotó: Erdélyi Gábor |
Később, 2002-ben szakmai tanulmányaim okán külföldre mentem. Dél-Angliában, a szigetország leggyönyörűbb viktoriánus kertjének közepén működik egy iskola - a West Dean College -, ahol a világon egyedülállóan oktatják barokk vonós hangszerek készítését. Ott találkoztam nemesi származású emberekkel, akiken azt éreztem, hogy egy különleges atmoszféra lengi körül őket. Elkezdtem keresni, hogy miből fakad ez a finomság, ez a plusz, ami engem magával ragad. Néhány év alatt, felismertem, hogy számtalan dolog van, ami tartalmat és tartást ad ezeknek az embereknek… köztük sok minden, amivel nekünk, kívülállóknak nehéz lenne lépést tartani… de közben arra is rájöttem, hogy nincs veszve minden… ahhoz hogy magunkon javítsunk, hogy emberi mivoltunkban fejlődjünk, nem feltétlenül kell nemesi családfát, vagy egy kastélyt birtokolnunk. Ez a véleményem később, Brüsszelben erősödött meg, ahol megfigyeltem, hogy még a legkevésbé sem nemesi származású takarító is több kifinomultságot birtokol megjelenésében, mint amit a szemem megszokott idehaza. Valahogy így indult el az a folyamat, melynek eredményeként én még a műhelyben sem tudnám elképzelni, hogy lerongyolódott zoknira felhúzott strandpapucsban, lyukas, rossz nadrágban, ápolatlan zsíros hajjal dolgozzak. Hiszek abban, hogy a magunkfajta kézműveseknek, akik évszázadokra való mesterremeket alkotnak, törekedniük kell arra, hogy saját külső megjelenésük is harmóniában legyen azzal az értékkel, amit szakmailag képviselnek. Amikor dolgozom, akkor is kézzel varrott cipőt viselek. nem azért, mert stílusát tekintve összhangban van a műhelyem kétszáz éves fapadlójával, hanem azért, mert ebben érzem jól magam…
 |
| West Dean College |
Kezdetben semmilyen konkrét útmutatást nem kaptam. Elsőnek egy tweed zakót készíttettem magamnak, amivel gondban voltam, mert igazán semelyik nadrágom nem illet hozzá. Így esett, hogy készíttettem hozzá egy szép flanelnadrágot, de ekkor meg a cipő volt a probléma, így bementem Vass László üzletébe és vásároltam megfelelő cipőket. Később már az internet és néhány igazán remek szakkönyv segítségével bővítettem a témára való rálátásomat, de mai napig szívesen művelem magam e téren is.
Ezek szerint elégedett a hazai kézművesek munkáival?
Azt nem mondanám. Sajnos a legtöbb próbálkozásom kudarccal végződött, valahogy sosem azt kaptam, amit vártam - Vass kivételével. Legnagyobb bánatomra, szinte minden téren kénytelen voltam valamilyen külföldi, vagy Magyarországon tevékenykedő külföldi szolgáltatót igénybe venni ahhoz, hogy megfelelő minőséget kapjak. Tény, hogy ezek drágábbak, de valahogy érzem rajtuk azt a finomságot, igényességet, ahogy én magam is dolgozom, és ezért nem sajnálom megfizetni az árát. Miután az ember megtapasztalja a jó minőséget, rájön arra is, hogy nem éri meg kockáztatni pusztán azért, hogy spóroljon pár ezer forintot… annál sokkal fontosabb, hogy mit kapunk a pénzünkért.
Ön öltözködésével szemmel láthatóan kilóg a bennünket körbevevő környezet jellegtelenségéből. Megjelenése átgondoltságot, kifinomultságot érzékeltet. Hogyan értékeli ezt a környezete például itt vidéken?
Magyarországon szinte mindegy, hogy városban, vagy vidéken vagyunk, ha felveszünk egy zakót szinte biztos, hogy a túlöltözöttség érzetével tekintenek ránk. De hát mit lehet tenni? Nem fogok rövid ujjú kockás inget és nyolczsebes buggyos nadrágot viselni azért, hogy a társadalmi ingerküszöb alatt maradjak. Szó sincs arról, hogy túlzó lenne az öltözékem, hisz a letisztult, egyszerű eleganciát kedvelem, de az a baj, hogy itt nálunk egy sötétkék zakó, egy szép kék inggel már-már a hivalkodás határait feszegeti, de legalábbis azt hiszik az emberek, hogy ünnepségre, vagy üzleti tárgyalásra készülök.
A hölgyek részéről mit tapasztal, díjazzák napjainkban az igényes megjelenést?
Ez mellett azt tapasztalom, hogy ha például külföldön ízléses öltözékben megyek el valamelyik tangós centrumba, pillanatok alatt olyan bizalmat kapok, amit egy középszerű megjelenéssel hónapok alatt is nehezen érnék el. A nők többsége szívesebben táncol olyan férfival, aki férfiként öltözködik. Én szeretem megélni a férfiúi mivoltomat, és szeretem, ha a nő is megéli mellettem a nőiességét.
Szóval, azt mondja, hogy nem viselne rövidnadrágot zakóval?
Ezt egyvalakitől tudom elfogadni, az AC/DC gitárosától, Angus Youngtól, mert Ő egy eredeti figura, egy külön világ… de én kihagyom, azt hiszem…
 |
| Fotó: Erdélyi Gábor |
Nem törekszem ilyesmire, hacsak nem annyiban, hogy a klasszikus stílust kedvelem. Ezen belül sok minden tetszik az angol ízlésvilágból, de rendszeresen hatnak rám pozitívan az olasz életérzést megjelenítő összeállítások is. Azt hiszem nem tettem le még a voksomat egyik oldalon sem, és nem is tudom, hogy valaha is le fogom-e tenni.
Vannak azonban fenntartásaim… sosem viselnék például Armani, vagy Tom Ford ruhákat. Az a fajta sztárkultusz, ami körülövezi ezeket a divatmárkákat egyáltalán nem szimpatikus számomra. Egyáltalán nem vonz az a mesterséges értékrend, amit sokan olyan szívesen aggatnak magukra. Számomra az ilyen ruhák iránti rajongás, az egyéniség az egyéni gondolkodás hiányát szimbolizálja.
Végezetül, elmondaná mit jelent Önnek a stílus?
Van egy idézet Vítězslav Nezvaltól: "Nem magyarázható meg semmivel az, mit szépséggel vagy stílussal meg lehet magyarázni". A klasszikus stílusnak van egyfajta olyan ereje, ami képes felemelni az embert. A férfiúi önvalókat élhetjük meg ebben is, a valódi önkifejezés eszköze. Egy igazi férfi, ha rátalál erre az ösvényre, annak biztos, hogy nincs vissza út.
Hálásan köszönöm az interjút! Rendkívül kellemes élmény volt Önnel beszélgetni a stílusról!
HOZZÁSZÓLÁSOK A FACEBOOKON »
Hálásan köszönöm az interjút! Rendkívül kellemes élmény volt Önnel beszélgetni a stílusról!
HOZZÁSZÓLÁSOK A FACEBOOKON »